HARMINCHÉT
ALIX
NAPJAINKBAN
Fordította: Alice
– Kérsz valamit inni?
– kérdezte Smith, amikor visszaértünk hozzá.
A hűtő felé indult, én pedig a sziget előtt maradtam, mindkét
kezemmel megfogtam a pult szélét.
A bárban rám húzódó tompa bódulatnak nyoma sem volt többé.A
zsíros sajtburger és a sült krumpli kiölte belőlem.
Nem akartam még többet inni.
Ma éjjel minden részletre emlékezni akartam – még akkor
is, ha ez lesz életem egyik legnehezebb éjszakája.
Az alkohol megkönnyíthette volna.
Elvette volna az éleket.
Elaltatta volna azt a bűntudatot, amely már most a torkomra
fonta az ujjait.
De én döntöttem úgy, hogy eljövök ide.És ehhez tiszta fej
kellett.
– Csak vizet – mondtam.
Kivett két palackot, lecsavarta mindkettő kupakját, és az
egyiket a kezembe adta.
Épp csak kortyot ittam belőle, amikor megéreztem a kezét a
testemen.
Nagyot nyeltem.
Alig sikerült.
Bizsergés futott végig rajtam, a talpamtól a tarkómig.
És az érzelmek ugyanígy rezegtek bennem. Voltak, amelyek
erősödtek, mintha ma este minden rájuk rakódna,és voltak, amelyek belülről
hasogattak, apró darabokra vésve fel a szívemet.
Letettem a vizet a pultra.
Megpróbáltam csak a kezére figyelni.
Olyan jó volt az érintése.
Ahogy mindig ugyanoda nyúlt – kicsit lejjebb annál,
mint ahová Dylan keze mindigkerült.
Ahogy a hüvelykujja lassan föl-le siklott, miközben az ujjai
mozdulatlanul simultak rám.
Ahogy erőt használt – többet, mint amihez valaha
szoktam.
Azt akartam, hogy más legyen.
Hogy semmi se hasonlítson ahhoz, amit Dylan adott.
Smith minden porcikája kemény volt.
A teste.
A múltja.
Az arca, amely talán a leggyönyörűbb volt, amit valaha
láttam.
Egyetlen kivétel létezett, ahogy velem bánt, és az olyan
gyönyörűen gyengéd volt.
Most, hogy a kezem felszabadult, felé fordultam.Láttam,
ahogy az ajkai lassan közelednek.
Akartam őket.
Imádtam, hogyan hozzámérnek – puhán, melegen, úgy, hogy
a testem azonnal válaszolni kezdett.
Amikor a nyelve az enyémhez ért, hirtelen mindkét keze
felfutott az oldalamon, megállt a mellemoldalán.
A hüvelykujja a mellbimbómat érintette.
Olyan érzékenyek voltak.
Éles, váratlan, égető érzés villant át rajtam, nem tudtam
visszafogni, egy nyögés szakadt ki belőlem. Olyan hangos volt, hogy az ő száját
is betöltötte.
Minden alkalommal, amikor végigsiklott rajtuk, ugyanaz a
hang tört elő belőlem.
Éreztem, hogy nedvesedem.
Hogy a csiklóm türelmetlenül, szinte fájdalmasan lüktet.
Az egész testem kiáltott utána.
És mintha meghallotta volna, a keze elindult lefelé.
A csókjai mohóbbak lettek.
Elérte a farmerom derekát, és már be is csúszott alá.
Csak arra tudtam gondolni, hogy a lábam között legyen.
De az olyan lett volna, mint egy vihar.
A legnagyobb az életemben.
És ettől úgy éreztem, mintha apró cseppek gördülnének végig
a homlokomon.Mintha a szél felkapna, és figyelmeztetne.
Le kellett csitítanom az eget.
Így megtettem.
Mert ez a pillanat olyan jó volt…és én mégis olyasmit
készültem tenni, ami borzasztóan rossz.
Elhúzódtam a szájától, de az arcunk még közel maradt
– kellett a levegő. Megfogtam a kezét, hogy ne menjen tovább.
Menekülni akartam valahova.
A szekrénye szóba sem jöhetett.
Aztán eszembe jutott.
– Csak kiugrom a fürdőbe – suttogtam.
– Mindjárt jövök.
A nappaliból nyílt, beléptem és becsuktam az ajtót.Mindkét
kezemmel a mosdókagyló peremét markoltam, úgy kapkodtam a levegőt, mintha tíz
emeletet gyalogoltam volna fel.
Lassan felnéztem a tükörbe.
Meglepett a mosoly.
Ezt Smith tette velem.
Ő teremtette ezeket az érzéseket a testembe. És azokat is,
amelyek még mindig marcangolták a mellkasomat.
Annyira hozzászoktam ahhoz az archoz, amit Dylan mellett
hordtam, hogy alig ismertem fel magam.
De a ma este nem lesz olyan, mint az előző alkalom.
Most nem ugyanúgy végződik.
Reggelig maradok.
És ha Dylan hazajön… én nem ott leszek.
Csak… tudatnom kellett vele.
Kivettem a telefonomat a zsebemből, és felhívtam Dylan
számát.
Ki sem csörgött.
Azonnal a hangpostára kapcsolt: ”Itt
Dylan Cole. Hagyjon üzenetet.”
Sípolás.
– Szia… én vagyok – suttogtam.
– Nem
is tudom, miért csinálom ezt, csak… helyesnek tűnt. – Elfordultam a tükörtől. –
Vagy nem… nem tudom… istenem, ez olyan nehéz. –A
gondolataim csapongtak, semmi értelme nem volt a szavaimnak.– Nem
tudom, ma este hazamész-e.
A másik karom a hasamra
szorítottam, hátha csillapodik bennem az a fájdalom. – De ha igen… szeretném, ha tudnád, hogy
nem leszek otthon. – A hangom elvékonyodott.– Sajnálom,
Dylan. Nagyon sajnálom. Én…
Nem tudtam megmagyarázni, mit teszek.
Nem is fogom.
Ő tudta, miért vagyok itt.
És tudta, miért nem tudunk rendbe jönni.
– Remélem, találkozunk, amikor
hazamegyek – mondtam végül.
A kezem remegett, ahogy a fülemhez tartottam a telefont.
És akkor értettem meg, mit is mondtam
És mennyire komolyan gondoltam.
– Jó éjt, Dylan.
Letettem. Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe.
A mosdó felé fordultam.
Vettem egy mély levegőt, elűztem a gondolatokat
– emlékeztettem magam, ki vár rám a konyhában.
Amikor a mosoly visszatért az arcomra, kiléptem a
fürdőszobából.
HARMINCNYOLC
SMITH
NAPJAINKBAN
Fordította: Alice
ALIX a konyha
bejáratánál állt, és bámult rám, miközben egy falat epres tortát tettem a
számba. A pultról vettem le a szeletet, nem is voltam éhes, csak azért, hogy
lássam, meg tudom-e mosolyogtatni.
Csak ezt akartam
abban a pillanatban.
Mert amikor pár perccel
ezelőtt csókolóztunk, elvesztettem őt.
Azonnal éreztem,
amikor megtörtént, aztán ő elhúzódott és bement a mosdóba.
De amikor a szoba
másik feléből ránéztem, a fájdalom kezdett eltűnni a szeméből. Csak remélni
tudtam, hogy ha elterelem a figyelmét, ha elterelem a gondolatait arról, ami
gyötri, akkor teljesen megszüntethetem azt.
Szóval felemeltem a
tányért, és azt mondtam: – Kérsz egy falatot?
Nem mondott semmit.
Felemeltem a villát,
és ettem egy darabot a cukormázból.
– Csokisat is
vettem, arra az esetre, ha nem akarnád megkóstolni az epreset.
Odanyújtottam neki,
hogy jobban megnézhesse, és ő néhány lépéssel közelebb jött.
– A roxburyi
pékségből van, amiről meséltem neked – mondtam.
Nem voltam biztos
benne, hogy ma este visszajön-e hozzám, de fel akartam készülni arra az esetre,
ha mégis. Ezért volt csokis a pulton, és még több hasonló szelet a
fagyasztóban.
Figyeltem, ahogy a
darabot bámulja.
Hat réteg volt, három
cukormáz és három piskóta – mind rózsaszín.
Mivel még mindig nem
válaszolt, a nyelvemmel lenyaltam a villa többi részét, majd visszacsúsztattam
a desszertbe. Vettem egy jókora falatot, és a levegőbe tartottam neki.
– Ha nem ízlik,
kiköpheted, és nem foglak ezért elítélni.
A mosoly felkúszott a
szemébe.
Végre.
De még mindig nem
mozdult, ezért rátettem a nyelvemet, és azt mondtam:
– Nézd, nem
mérgeztem meg.
Láttam, ahogy a köd
felszáll a szeméből.
A nevetése csak
megerősítette ezt.
Csak azon tűnődtem,
hová ment, és mi történne, ha nem jönne vissza hozzám.
– Nyisd ki a
szád – kértem, miközben a falatot felé mozdítottam.
A szájával körülvette
a fémet, és amikor kihúztam, a villa teljesen tiszta volt.
– Hogy ízlik? – kérdeztem.
– Egyáltalán nem
olyan, mint a gyümölcs. – Lenyelte. – Azt hittem, hogy keserű lesz, de
finom és nagyon krémes.
–Ízlik?
Megnyalta az ajkát,
és azt mondta:
–Ez nem csokoládé.
Most én nevettem.
– De kurva
finom, nem?
Megpróbálta elrejteni
a mosolyát.
–Mindenképp jobb,
mint amire számítottam.
Ez azt jelentette,
hogy ízlett neki.
Levágtam még egy
darabot a villával, és odanyújtottam neki.
– Kérsz még?
Bólintott, és ezt
sokkal gyorsabban rágta meg. Amikor a harmadik falatot akartam adni neki,rám
mosolygott, és többször pislogott.
Az a mosoly.
Visszatért, és az
arcán nem volt a legkisebb fájdalomnyom sem. A nehéz kő, mely ezidáig a
szívemet nyomta, most leesett.
Letettem a villát,
kezemet az arcára tettem, és lenyaltam a cukormázat az ajkáról.
– Az eper íze
nagyon finom rajtad.
Ő ismét felkacagott.
Istenem, soha nem
fogom megunni ezt a hangot.
Sokat foglalkoztam a
szájával, kezeimmel fel-le simogattam a testét, és minden alkalommal, amikor a
mellei közelébe értem, a kezem megállt, kínoztam magam.
Ő is ugyanúgy érezte
a feszültséget, mint én, hozzám hajolt, és rávette a kezeimet, hogy a
köldökénél is érintsem meg.
Ott akartam
megcsókolni.
Körbe akartam nyalni
a köldökét, mielőtt az arcomat a lábai közé fúrtam volna.
De ma este nem arról
szólt, hogy én mit szerettem volna.
Hanem Alixról.
Arról, hogy mire volt
szüksége.
Arról, hogy mi tenné
őt a legboldogabbá.
A szám a nyakára
hullott, majd a füle alá siklott, fokozatosan haladva a torkához, majd az
állához. Megragadtam a fenekét és megszorítottam.
– Ahhh– hallottam,
miközben éreztem, ahogy az ujjai fel-le futnak a hasizmomon. – Smith…
Megcsókoltam a
nyakának bal oldalát, majd lefelé haladtam a kulcscsontjáig.
– Szeretnéd,
hogy abbahagyjam?
– Ne – könyörgött.
– Kérlek, kérlek, ne hagyd abba.
A kezemet még mindig
a fenekén tartva, a farkammal neki nyomultam, tudva, hogy érezni fogja, milyen kemény
vagyok. És érezte is, mert a teste az enyémnek feszült.Ajkaimmal visszatértem
az ajkaihoz.
– Akarlak – sóhajtottam,
amikor levegőt vettem.
Látnom kellett a
reakcióját.
Hogy megbizonyosodjak
arról, hogy a szavai egyeznek azzal, amit éreztem tőle.
Szemében szenvedélyes
tűz lobogott.
A pulzusa lüktetett a
nyakán.
– Akkor gyere,
vedd el – kérte.
A picsába.
Minden reggel, amikor
felébredtem, hallani akartam ezeket a szavakat.Nem vártam többet egy
másodpercnél, mielőtt kezeimet leeresztettem a lábaira.
– Most már az
enyém vagy.
Könnyedén felkaptam,
és felvittem a lépcsőn. Amikor a szobámba értem, letettem az ágy elé, és
kezeimmel körülvettem az arcát.
Mielőtt tovább
mentünk volna, még egyszer szükségem volt a szájára.
Megcsókoltam, éreztem
a nyelvét az enyémen, és szorosan magamhoz szorítottam.
Amikor elengedtem,
nem vesztegettem az időt, azonnal a pólójához nyúltam. Lehúztam róla, majd
letérdeltem a földre, hogy levegyem a farmerjét és a bugyiját is. Amíg ott
térdeltem előtte, felnéztem rá.
– Jézusom – nyögtem.
– A tested kibaszottul tökéletes.
Amíg feldolgozta a
szavaimat, az arcán megjelent a vágy.
A szemeiben egyre
erősebb lett az éhség.
Biztos voltam benne,
hogy egyre nedvesebb lesz.
A puncija olyan közel
volt hozzám, hogy könnyű volt ellenőrizni.
Megfogtam a combjait,
magam felé húztam, és a nyelvem hegyét a szeméremajkai közé dugtam, majd lassan
felfelé húztam. Amikor elértem a tetejét, előre-hátra mozgattam nyelvem a
csiklóján.
– Smith – nyögte,
megragadta a hajamat, és előre lendítette a csípőjét.
Mennyei íze volt.
Két ujjamat
becsúsztattam a hüvelyébe, és körkörös mozdulatokkal dörzsöltem a nedvességét,
hogy megadjam neki a szükséges plusz súrlódást.
– Ó, istenem – lihegte.
Egyre hangosabb lett.
Összehúzódott az
ujjaim körül.
Közel volt.
Nem akartam, hogy még
elélvezzen, ezért abbahagytam a csiklója becézését, és felálltam.
Alig tettem a kezemet
a testére, amikor az ajkai az enyémhez tapadtak, és olyan éhesen csókolt,
amilyet még soha nem éreztem tőle.
A ruháim után nyúlt,
kigombolta az ingem gombjait, és lehúzta a farmerom cipzárját. Levettem a
többit, a földre rúgtam, majd az ágyhoz vezettem.
Amint elterült rajta,
odamentem az éjjeliszekrényhez, és elővettem egy óvszert. Letéptem a tetejét,
és felhúztam a farkamra, miközben leültem az ágyra. A lábait a hátam köré
fonta.
A puncija pontosan
illeszkedett a farkamhoz, a hegye már benne volt.
A puncija a farkam
körül lüktetett.
– Basszus – sziszegtem
a melegségétől, a szűkösségétől.
Ez csábító volt.
Amit kurvára imádtam.
Megharapta a számat,
a körmei belemélyedtek a vállamba, a sarka pedig a hátam közepén pihent.
– Adj még – könyörgött.
Ez volt a
legszexisebb parancs.
Egy kicsit beljebb
toltam a farkamat, és a nyögései visszhangoztak a fülemben.
– Alix…
Minél mélyebbre
hatoltam, annál szűkebb és forróbb lett.
– Olyan jó vagy.
Minden akaraterőmet
össze kellett szednem, hogy ne hatoljak bele teljesen, és ne pumpáljam addig,
amíg a feje a fejtámlához nem ér.
De Alixnek ma este
nem erre volt szüksége.
Tudnia kellett,
mennyire törődöm vele.
És ezt minden
mozdulatban éreznie kellett.
Félúton megálltam,
majd visszacsúsztam a hegyemig, és megszorítottam a mellbimbóját, miközben
rövid, kemény mozdulatokat tettem. A feje a párnára esett, én pedig elnyeltem a
nyögését, amikor az ajkaimat az övére tapasztottam.
Minden hangot
kiadott, amit hallani akartam, és közben olyan kibaszott gyönyörű volt.
Elhúztam magam, hogy
jobban lássam, hogy figyelhessem, hogyan reagál a teste, amikor teljesen
beléhatolok.
Egy gyors
csípőmozdulattal beléhatoltam.
Olyan hangosan
sóhajtott, hogy még jobban szétterítette a lábait, a szája most már nyitva
volt.
– Ó, Istenem,
igen – nyögte.
A hüvelykujjam a
csiklójához nyúlt, és dörzsölni kezdtem. Még nagyobb élvezet terjedt el az
arcán, és a puncija elkezdett összehúzódni körülöttem.
– Basszus, igen – morogtam.
– Azt akarom, hogy elélvezz.
Nyögései hangosabbak
lettek.
Puncija még
nedvesebbnek tűnt.
Felgyorsítottam a
mozdulataimat, és megcsiklandoztam a csiklóját.
– Smith! – kiáltotta,
állát felemelte, felfedve egész nyakát.
A testének mozgásából
láttam, hogy az orgazmus végigfut rajta.
Hallottam az
intenzitását abból, milyen hangosan sikított, és abból, milyen jó érzés volt,
ahogy szorította a farkamat.
Amikor kezdett
lenyugodni, lassú, de mély mozdulatokra váltottam.
Ekkor az álla
leereszkedett, és rám nézett.
A haja kusza volt. Az
ajkai éhesek voltak. A szemeiben vágy lobogott.
Sosem volt még ilyen
gyönyörű.
Közelebb akartam
magamhoz.
És azt akartam, hogy
az ajkai az enyéimen legyenek, amikor elélvezek.
Térdre ereszkedtem,
és lehúztam az ágyról.
– Karolj át a
nyakam körül – mondtam neki. Amikor megcsinálta, a kezemet a fenekére
tettem, és újra beléhatoltam a puncijába. Felpillantottam az arcára, éppen
akkor, amikor a golyóim kezdtek megfeszülni.
– Ó, Istenem – nyögte,
és tudtam, hogy megint közel van.
– Tarts meg,
amennyire csak tudsz – figyelmeztettem, mielőtt hátradöntöttem a csípőmet,
és beléhatoltam.
Mélyebbre és
erősebben hatoltam be, hallgatva a hangokat, amelyeket kiadott.
Másodpercekkel
azelőtt, hogy az orgazmus átjárta a golyóimat, a szám az övéhez csapódott.
– Alix… – ziháltam.
A puncija
összehúzódott.
Mozgásaim egyre
élesebbek és gyorsabbak lettek, ahogy az intenzív öröm hullámai átcsaptak
rajtam. Tudtam, hogy Alix is ugyanazt érezte, és nem akartam elengedni. A
lehető legközelebb akartam magamhoz, miközben elvesztettem magam benne.
Még akkor is, amikor
mindketten megnyugodtunk, és mozdulatlanná váltunk, én továbbra is benne
maradtam.
Homloka az enyémhez
simult.
Nem mondtunk semmit.
Csak lélegeztünk.
Forró bőrünk
összeért.
A kezei a vállamat
szorították.
Ebben a pillanatban a
szavak értelmetlenek voltak.
Így hát az arcomat a
nyakába fúrtam, és átöleltem. Minden porcikámmal, minden darabommal, amivel
elérhettem, szorítottam magamhoz.
És nem engedtem el.
Még akkor sem, amikor
elaludt.
HARMINCKILENC
DYLAN
EGY
ÉVVEL ÉS TIZENEGY HÓNAPPAL EZELŐTT
Fordította: Alice
MÁR KÉT ÉJSZAKÁT töltöttünk Maine-ben.
A különbség az előző utakhoz képest az volt, hogy most nem
hívtam fel egyetlen helyi barátunkat sem, nem szerveztem vacsorákat, nem
jelöltem ki találkozókat. Erre az öt napra nem akartam semmiféle menetrendet.
Elég volt belőle otthon, a városban.
Most Alixetcsak magamnak akartam.
És egyelőre pontosan ezt kaptam.
Ettünk, szeretkeztünk, aludtunk.
Nem is lehetett volna tökéletesebb.
De tudtam, hogy Alix kezd nyugtalan lenni. Hívta a kinti
világ. Érezni akarta Maine-t – nem csak benne lenni.
A hó már elolvadt, túrázhattunk.
Hónapok óta nem jártunk a Cadillac Mountain tetején.
Itt volt az ideje.
A harmadik reggelünkön kicsivel hajnali három után
ébresztettem, és megkérdeztem, lenne-e kedve túrázni. Olyan szélesen
mosolygott, a korai óra ellenére. Láttam az izgalmat az arcán, ahogy kimászott
az ágyból. Pár perc alatt felöltözött és megmosta a fogát.
Nekem kicsivel több idő kellett.
Biztos akartam lenni benne, hogy minden nálam van, amire
szükségünk lehet.
Mivel kijöttünk a rutinból, a mászás nem volt olyan
összeszedett, mint máskor, és csak az utolsó másodpercekben értük el a csúcsot.
A karommal átöleltem, magamhoz húztam, és letelepedtünk egy
sziklára a keleti oldalon, Schoodic-félsziget felé nézve, és figyeltük, ahogy a
nap kibukkan a víz felett.
Ő egy pillanatra sem vette le a szemét a horizontól.
Én pedig őróla.
– Szeretlek – mondtam a fülébe.
Az arca finoman az alkaromhoz simult. – Én is
szeretlek.
Már régóta tudtam, hogy ez a nő lesz a feleségem. Hogy vele
akarom leélni az életemet. Hogy azt szeretném, ha ő szülné a gyermekeimet.
A kapcsolatunk nem volt hibátlan, de erősek voltunk.
Alix elfogadta, hogy amíg dolgozom, sosem lehet az enyém
teljesen. Az üzlet mindig a legnagyobb részt követelte belőlem.
Ezt az akadályt is kibírtuk.
És elviselte azt is, hogy rengeteg időt töltök az irodában,
hogy a nyugati partra kell utaznom, vagy hogy hamarosan Európába is járnom kell
majd, amikor megnyitom az ottani irodát.
Én pedig elfogadtam, hogy Alix továbbra is mentősként akar
dolgozni, amíg teherbe nem esik. Nem szerette ezt az alkut, így felajánlottam,
hogy legyen diszpécser, vagy vállaljon valami irodai munkát. Bármit – csak
ne legyen úton, ahol bántódása eshet.
A feleségem.
Ezt a szót előtte még sosem engedtem közel magamhoz.
Mégis, sok tekintetben már most házasok voltunk: együtt
éltünk, közös jelzálogunk volt a házra itt, Maine-ben. Ő volt az egyetlen ember
a világon, aki mindent tudott rólam.
Többet, mint a szüleim, többet, mint a barátaim.
Alix nem mondhatta, hogy nem ismeri a férfit, akihez
hozzámegy.
Nem voltak titkok közöttünk.
Nos… egyet kivéve.
És azt csak azért, mert nem tudott a gyűrűről, amely ott
volt a kezemben – amit akkor vettem elő a zsebemből, amikor felértünk a
hegy tetejére.
Lecsúsztam a szikláról, elé álltam, kezembe fogtam a kezét,
és finoman felhúztam őt is. Nem engedtem el az ujjait, csak kiléptem egy
lépéssel hátrébb, és letérdeltem.
A szeme kitágult, ahogy felnézett rám. Az ujja
összeszorította az enyémet.
– Istenem – suttogta.
Azt hihette, nem hallottam.
Pedig dehogyisnem. Láttam a csodálatot a szemében, és
ugyanaz a döbbenet csengett a hangjában.
Pont úgy lepődött meg, ahogy szerettem volna.
– Alix, attól a pillanattól szeretlek, hogy megláttalak
abban az étteremben. Amikor a testőröd megpróbált megakadályozni benne, hogy a
kezedre írjam a számomat.
Könny futott a szemébe, és halk nevetés szakadt fel belőle
az emléktől.
– Veled akarom tölteni az életem. Azt akarom, hogy
minden döntésben társam legyél. Azt akarom, hogy megígérd: örökké velem
maradsz.
A könnyei végigcsorogtak az arcán, alsó ajka megremegett.
– Én pedig azt ígérem, soha nem bántalak. Mindig
vigyázni fogok rád, megóvlak, és megadok neked mindent, amiről valaha álmodtál.
Megcsókoltam a kézfejét, és kinyitottam a tenyeremet, az
ujjhegye elé tartva a gyűrűt.
– Örökkét ígérek.
– Dylan… – lehelte, miközben letörölt egy könnyet
az ajkáról.
A gyűrű vésett mintáira pillantottam, ahogy minden árok
megfogta a hajnal fényét, aztán a gyémántra, melyen átsuhant a narancs és a
rózsaszín.
Végül rám nézett.
– Leszel a feleségem?
Bólintott. – Igen. Persze, hogy igen.
A gyűrűt a helyére csúsztattam, aztán felálltam, és a karomba
vontam. Az arca a mellkasomhoz simult, én pedig finoman a tarkójára tettem a
kezem, hogy ne mozduljon.
– Feleséged leszek – suttogta a kabátomba.
Elengedtem a fejét, és megvártam, míg felnéz. Az
arckifejezése mosolyra késztetett.
– Nem ezt akartad? – kérdeztem.
A mosolya még szélesebbre nyílt. – Jobban, mint bármit
ezen a világon.
❤️❤️❤️
VálaszTörlés